Áprily Lajos maradandó tájélményei 3-5 éves korából valók. Ekkor a család az egykori Flepsz-féle telken lakik Parajdon, a központi buszmegálló közvetlen közelében.

Az itt húzódó telkek romantikáját az udvar végében keresztülfolyó Parajd-pataka adta, s a rajta átvezető kis palló a Sóhegy lábára felkapaszkodó terjedelmes gyümölcsösökbe vitt. A rengeteg alma meg szilvafa termésének élvezete mellett a gyermek itt figyeli meg először a kertek évszakonként váltakozó madárvendégeit.
Természetközpontú lírájának megalapozója az a kis faház, melyet édesapja a Mánya-telek felső végében bérel a költő 5 és fél éves korától egészen 12 éves koráig. E korszak élményközpontjai: a Rózsikáék kovácsműhelye, a lakatos műhelyek, valamint a Rácz Albert asztalosműhelye, az ott gyakornokoskodó tanoncokkal, ifjú munkásokkal. A gyermeksereg a Katolikus Temető fái, bokrai között találja meg önfeledt játékainak színterét, s itt a temető fölötti kereszthez kimászva, a Kápolna-dombon, érzékeli először a későbbi korokban egész Erdélyre kiterjesztett tető-élményét.